Nagyon régen írtam már ide, amiért elnézést kérek. Nagyon sok dolgom volt (a palántákkal is), a blogírásra már valahogy nem maradt idő, pedig nem vesztem el, a növények is egytől egyig nagyon jól érzik magukat, már szépen vannak termések is és még javában tart a virágzás, sőt, több növényemen még csak most kezdenek vagy fognak megjelenni a virágok.
A jövő héten csinálok egy alapos, képes beszámolót a jelenlegi állásról.
A kertecskénk is nagyon szépen alakul, már szinte teljesen készen vagyunk a területrendezéssel, már kezd lassan minden úgy kinézni, ahogy szerettük volna. Persze ültetve még nincs semmi, ilyen szempontból nagyon csupasz a kert, majd talán jövőre elkezdek ültetni ezt azt, főleg persze paprikát, de azokon kívül még egy kis fűszerkertet is szeretnék majd.
Képes bemutató tehát néhány napon belül várható!
2016. július 15., péntek
2016. április 6., szerda
Irtó jó móka: erdőirtás!
Elkezdtük az alapos tisztogatást a kis újdonsült kertünkben. Még nagyon nem látom a végét, hiába pindurka a terület. Annyi rengeteg vadmeggy hajtás és fa volt, hogy most a levágott fa mennyisége okoz problémát és fejfájást számomra.
Mindenesetre kezd formát ölteni a terület, itt van 2db ilyen volt/ilyen lett típusú kép a kert legelejéről, itt lesz a bejárat. Itt fogjuk kihúzni a kerítést és itt lesz a kertkapu. Szemben a kerítés már a szembe szomszéd kerítése:
Mindenesetre kezd formát ölteni a terület, itt van 2db ilyen volt/ilyen lett típusú kép a kert legelejéről, itt lesz a bejárat. Itt fogjuk kihúzni a kerítést és itt lesz a kertkapu. Szemben a kerítés már a szembe szomszéd kerítése:
Ilyen volt
Ilyen lett
Ez viszont a kialakult helyzet problematikája.
Ez csak egy kis része a feldolgozandó faanyagnak.
Legközelebbi bejegyzésemben visszatérek a "négy fal közé" és bemutatom a palántákat, hogy jelenleg hogyan néznek ki.
2016. április 2., szombat
Van egy NAGY lépés: lett egy KIS kertem!
A blogom legelején, talán az első bejegyzésben említettem, hogy volt egy nagyobbacska terület Kővágószőlősön, amit évekig műveltünk. Az a kert egy családtagomé volt, végül tavaly úgy döntöttünk, hogy legyen eladva, mi nem tudjuk/kívánjuk tovább művelni és foglalkozni vele.
Az eladásra az okok szerteágazóak voltak, egyik ok adódott a másikból és vissza.
A legfontosabb tényezők mégis ezek voltak:
- távolság: ha mindent számítunk, az a kert 20km-re volt a lakásunktól, az oda-vissza már 40km, ami nem kevés. Főleg akkor, ha porszem került a gépezetbe és mondjuk nem tudtuk az autót használni egy ideig. Hatalmas macera és kényelmetlenség volt kibuszozni, sokszor megtettük. Nem volt egy kellemes élmény. Először is, helyi járattal be kellett jutnunk a belvárosba, a távolsági buszpályaudvarra. Onnan indult a helyközi járat Kővágószőlősre. Mivel ez a járat több kisebb, útba eső faluba is bejárt, mondanom sem kell, hogy mindig tömve volt, mehettünk bármilyen időpontban, ülőhelyünk szinte sohasem volt, 3 kisgyerekkel az viszont nem egy jó móka...
- időhiány: ahogy említettem, az okok egymásból és egymásba ágaznak. Az időhiány a távolságból ágaztatható, tudniillik rengeteg idő elment csak a kijutásra, főleg, amikor buszozni kellett. Amíg az autóban ültünk, vagy a buszon (álltunk...), addig nem tudtam kint dolgozni. Továbbá, a távolság miatt nem engedhettük meg magunknak, hogy hetente 2-3, vagy több alkalommal kimenjünk, hiszen sem az üzemanyag, sem a buszjegy nincs ingyen. Ezért nagyon meg kellett gondolnunk, hogy mikor mentünk ki. Ez pedig mindennek a rovására ment, semmire sem volt időnk rendesen. Az elmúlt 2-3 évben annyira korlátozódott a ténykedésünk a kertben, hogy szinte csak a füvet nyírtuk, de ahogy készen lettünk vele, indulhattunk is haza. Másnap, vagy harmadnak nem tudtunk újra kimenni, hogy a fűnyíráson kívül más munkálatokat is ellássunk, hiszen messze volt ahhoz, hogy csak úgy kiugorjunk bármikor. Ez pedig így hosszú távon nagyon kínkeserves és szívfájdító dolog volt: mentem volna én akár minden nap, vagy minden másnap dolgozgatni, vagy egyszerűen csak PIHENNI, de nem tehettem, mert autóhoz és/vagy buszhoz volt kötve a kertbe való kijutás. A kinti jól megérdemelt pihenés, és a kert igazi kihasználása helyett otthon a négy fal között szenvedtem és sírdogáltam magamban, hogy mennék, DE...
- terület nagysága: jó az, ha van hely, de hátrány is tud lenni. Ez a telek bár nem volt hatalmas, de azért kicsi konyhakertnek sem volt nevezhető. Négyzetméterre nem volt túl nagy (2000 alatt valahol), de amikor a füvet kellett nyírni, akkor azért sok volt.
- szőlő: volt majdnem 10 sor szőlőnk. Rettenetes munka volt a vele való foglalkozás, akármennyire is szerettem. Megint csak az a bizonyos ágazati rendszer jön elő: mivel alig tudtunk kijárni, akkor is csak füvet nyírni, a szőlőre már szinte semmi, vagy csak nagyon kevés idő jutott. Ki lehetett volna irtani a szőlőt, de nekem nem volt ahhoz szívem. Az a kert, ott azon a helyen éppen hogy csak a szőlő miatt volt érdekes és izgalmas, ha kiszedtem volna, már semmi vonzalmam nem lett volna a helyhez. Ez a dolog nem okozott problémát az új tulajnak, az első héten kiirtotta mind a ~250 tőkét. Nekem nem ment volna... tehát, mivel a szőlő volt ott a favorit, de mivel arra jutott a legkevesebb idő, hátrány volt.
- még volt egy jó pár indok a megválás mellett, de azokat most nem részletezem.
Lássuk akkor most, hogy miről is akartam írni főleg: 1 év "kerttelenség" után most ismét lett egy kis kertünk!
A hangsúly a kis-en van: talán 500 nm sincs.
A másik hangsúly a távolságra esik: a lakásunk lépcsőházától a kertkapuig 2km a távolság! Érzékelitek a különbséget, ugye? 20km vs. 2km. Éppen a korábbi távolság tizede! Ez nekünk elképesztően NAGY különbséget és könnyebbséget jelent.
Rossz az autó? Ohh, kit érdekel, kisétolok, vagy felugrok a bicajra és már kint is vagyok (bár bicajt még kell szereznem).
Ez a dolog (távolság) pedig már törli az összes korábbi félelmünket és problémánkat. Ma füvet nyírok, holnap kiugorhatok megkapálni a CHILI VETEMÉNYEST, holnap után kiruccanunk egyet bográcsolni, harmadnap kiugrok és heverészek egyet valamelyik fa alatt, negyednap rendezem kicsit a terület, és a többi és a többi. A távolság miatt MEGTEHETJÜK, hogy akár MINDEN NAP kimegyünk a kertbe, még az sem gond, ha autóval, hiszen olyan közel van, hogy kvázi észrevehetetlen, ráadásul nem esik ki, úgy is minden nap autózunk valamerre, simán útba ejthető a kert is, ha éppen csak félóránk vagy egy óránk van, akkor is kimehetünk MINDEN NAP, és ÉLVEZHETJÜK a természet nyújtotta szépségeket. Nem úgy, mint korábban. Bár azt a kertet is NAGYON szerettük, vissza is sírom, de éppen ez az, hogy sírtam akkor is, amikor még megvolt: ott nem tudtuk ezt megtenni, hogy naponta, vagy akár csak kétnaponta kimenjünk és élvezzük.
Most viszont ez adott lesz, ha akarunk, minden nap élvezhetünk belőle egy kevéskét, vagy dolgozhatunk rajta egy kicsit és folyamatosan lesz látszata, hogy csináljuk, nem úgy, mint korábban, a 'szőlősi kertben, ahol gyakorlatilag nem volt semminek semmilyen látszata, hiszen konkrétan csak a fűnyírásig jutottunk el mindig, mindenféle fejlesztés, bővítés, szépítgetés elmaradt, mert nem tudtuk csinálni a távolság és az abból adódó időhiány miatt.
Közzéteszem az első fotókat a új területről:
Az eladásra az okok szerteágazóak voltak, egyik ok adódott a másikból és vissza.
A legfontosabb tényezők mégis ezek voltak:
- távolság: ha mindent számítunk, az a kert 20km-re volt a lakásunktól, az oda-vissza már 40km, ami nem kevés. Főleg akkor, ha porszem került a gépezetbe és mondjuk nem tudtuk az autót használni egy ideig. Hatalmas macera és kényelmetlenség volt kibuszozni, sokszor megtettük. Nem volt egy kellemes élmény. Először is, helyi járattal be kellett jutnunk a belvárosba, a távolsági buszpályaudvarra. Onnan indult a helyközi járat Kővágószőlősre. Mivel ez a járat több kisebb, útba eső faluba is bejárt, mondanom sem kell, hogy mindig tömve volt, mehettünk bármilyen időpontban, ülőhelyünk szinte sohasem volt, 3 kisgyerekkel az viszont nem egy jó móka...
- időhiány: ahogy említettem, az okok egymásból és egymásba ágaznak. Az időhiány a távolságból ágaztatható, tudniillik rengeteg idő elment csak a kijutásra, főleg, amikor buszozni kellett. Amíg az autóban ültünk, vagy a buszon (álltunk...), addig nem tudtam kint dolgozni. Továbbá, a távolság miatt nem engedhettük meg magunknak, hogy hetente 2-3, vagy több alkalommal kimenjünk, hiszen sem az üzemanyag, sem a buszjegy nincs ingyen. Ezért nagyon meg kellett gondolnunk, hogy mikor mentünk ki. Ez pedig mindennek a rovására ment, semmire sem volt időnk rendesen. Az elmúlt 2-3 évben annyira korlátozódott a ténykedésünk a kertben, hogy szinte csak a füvet nyírtuk, de ahogy készen lettünk vele, indulhattunk is haza. Másnap, vagy harmadnak nem tudtunk újra kimenni, hogy a fűnyíráson kívül más munkálatokat is ellássunk, hiszen messze volt ahhoz, hogy csak úgy kiugorjunk bármikor. Ez pedig így hosszú távon nagyon kínkeserves és szívfájdító dolog volt: mentem volna én akár minden nap, vagy minden másnap dolgozgatni, vagy egyszerűen csak PIHENNI, de nem tehettem, mert autóhoz és/vagy buszhoz volt kötve a kertbe való kijutás. A kinti jól megérdemelt pihenés, és a kert igazi kihasználása helyett otthon a négy fal között szenvedtem és sírdogáltam magamban, hogy mennék, DE...
- terület nagysága: jó az, ha van hely, de hátrány is tud lenni. Ez a telek bár nem volt hatalmas, de azért kicsi konyhakertnek sem volt nevezhető. Négyzetméterre nem volt túl nagy (2000 alatt valahol), de amikor a füvet kellett nyírni, akkor azért sok volt.
- szőlő: volt majdnem 10 sor szőlőnk. Rettenetes munka volt a vele való foglalkozás, akármennyire is szerettem. Megint csak az a bizonyos ágazati rendszer jön elő: mivel alig tudtunk kijárni, akkor is csak füvet nyírni, a szőlőre már szinte semmi, vagy csak nagyon kevés idő jutott. Ki lehetett volna irtani a szőlőt, de nekem nem volt ahhoz szívem. Az a kert, ott azon a helyen éppen hogy csak a szőlő miatt volt érdekes és izgalmas, ha kiszedtem volna, már semmi vonzalmam nem lett volna a helyhez. Ez a dolog nem okozott problémát az új tulajnak, az első héten kiirtotta mind a ~250 tőkét. Nekem nem ment volna... tehát, mivel a szőlő volt ott a favorit, de mivel arra jutott a legkevesebb idő, hátrány volt.
- még volt egy jó pár indok a megválás mellett, de azokat most nem részletezem.
Lássuk akkor most, hogy miről is akartam írni főleg: 1 év "kerttelenség" után most ismét lett egy kis kertünk!
A hangsúly a kis-en van: talán 500 nm sincs.
A másik hangsúly a távolságra esik: a lakásunk lépcsőházától a kertkapuig 2km a távolság! Érzékelitek a különbséget, ugye? 20km vs. 2km. Éppen a korábbi távolság tizede! Ez nekünk elképesztően NAGY különbséget és könnyebbséget jelent.
Rossz az autó? Ohh, kit érdekel, kisétolok, vagy felugrok a bicajra és már kint is vagyok (bár bicajt még kell szereznem).
Ez a dolog (távolság) pedig már törli az összes korábbi félelmünket és problémánkat. Ma füvet nyírok, holnap kiugorhatok megkapálni a CHILI VETEMÉNYEST, holnap után kiruccanunk egyet bográcsolni, harmadnap kiugrok és heverészek egyet valamelyik fa alatt, negyednap rendezem kicsit a terület, és a többi és a többi. A távolság miatt MEGTEHETJÜK, hogy akár MINDEN NAP kimegyünk a kertbe, még az sem gond, ha autóval, hiszen olyan közel van, hogy kvázi észrevehetetlen, ráadásul nem esik ki, úgy is minden nap autózunk valamerre, simán útba ejthető a kert is, ha éppen csak félóránk vagy egy óránk van, akkor is kimehetünk MINDEN NAP, és ÉLVEZHETJÜK a természet nyújtotta szépségeket. Nem úgy, mint korábban. Bár azt a kertet is NAGYON szerettük, vissza is sírom, de éppen ez az, hogy sírtam akkor is, amikor még megvolt: ott nem tudtuk ezt megtenni, hogy naponta, vagy akár csak kétnaponta kimenjünk és élvezzük.
Most viszont ez adott lesz, ha akarunk, minden nap élvezhetünk belőle egy kevéskét, vagy dolgozhatunk rajta egy kicsit és folyamatosan lesz látszata, hogy csináljuk, nem úgy, mint korábban, a 'szőlősi kertben, ahol gyakorlatilag nem volt semminek semmilyen látszata, hiszen konkrétan csak a fűnyírásig jutottunk el mindig, mindenféle fejlesztés, bővítés, szépítgetés elmaradt, mert nem tudtuk csinálni a távolság és az abból adódó időhiány miatt.
Közzéteszem az első fotókat a új területről:
Látható, hogy van mit rendezni :D Azt hiszem, most egy pár napig, hétig csattogni fog az átvágó és a metszőolló, meg duruzsolni fog a motoros fűkasza.
Ez egy kb. 4 éve teljesen elhanyagolt, elhagyatott terület, de sok fantázia és lehetőség van benne.
Ahogy néztem, egy alapos ritkítással máris teljesen más képet fog nyújtani, hiszen annak idején elkezdték művelgetni, van pár (talán még életképes) kajszi és egyéb barack fa, van egy halom fenyőfa, meg egy pár majd árnyékot adó "fogalmam sincs milyen" fa.
A feladat tehát adott, ki kell irtani a gazt és az elszaporodott meggybokrokat és fákat.
Utána majd készítek néhány ilyesmi magaságyást és abba fogok ültetni chili és egyéb palántákat, fűszernövényeket, zöldségeket:
Azért néztem ki mintának ilyen falazattal ellátott magaságyásokat, hiszen venyige, faág, bambusz rúd lesz bőven a ritkítás után, tehát adott a természet által szolgáltatott építőanyag, a rengeteg faág és egyebek.
Ez tehát az újdonság és a nagy lehetőségünk most, hogy kiléphetünk ismét a panel lakás erkélyén túl (na, nem úgy...), és nagyobb területen, szabad földben is termeszthetünk pl. Chilit is!
2016. március 24., csütörtök
Néhány hangulatkép
Lassan megindul az élet a poharakban, pontosabban már meg is indult. Néhány pohárka ugyan még üresen, vagyis hajtás-palánta nélkül szomorkodik, de talán majd azokból is lassan kikandikál néhány zöld "antenna".
Jelenleg így fest az "ültetvényem", mesterséges napfény alatt.
Apropó, mesterséges napfény: tegnap vásároltam végre új csöveket az armatúrámba. Kapott a rendszer 2db új 1200mm-es, 860-as, 6400 kelvines csövet. Eddig régi szabványú, 640-es, 4000 kelvines csövek voltak. Az új csöveknek kétségkívül fehérebb színe van, állítólag ezt a fényt jobban tudják hasznosítani a növények.
Jelenleg így fest az "ültetvényem", mesterséges napfény alatt.
Apropó, mesterséges napfény: tegnap vásároltam végre új csöveket az armatúrámba. Kapott a rendszer 2db új 1200mm-es, 860-as, 6400 kelvines csövet. Eddig régi szabványú, 640-es, 4000 kelvines csövek voltak. Az új csöveknek kétségkívül fehérebb színe van, állítólag ezt a fényt jobban tudják hasznosítani a növények.
Idei tapasztalatom és meg kell állapítanom, hogy a saját magjaim sokkal nagyobb arányban bújtak ki (eddig), mint a "gyári" magok.
Amiket én magam szárítottam (saját, illetve kapott termésekből), szinte 100%-os a kikelési arány, a netről rendelt és másoktól kapott, de gyári magok még csak 20-30%-ban indultak meg, ami nagyon meglep. Persze később ez javulhat, de sok reményem már nincs, szerintem jó pár pohárka palánta nélkül marad az eredeti mezőnyből...
2016. március 17., csütörtök
Fényterelő készítése
A chili- és egyéb növénytermesztés egyik nagyon fontos tényezője a fény. A problémája meg annak hiánya.
Nálam nagy fényhiány van jelenleg, keleti oldalon tudom csak elhelyezni a lakásban a palántákat, ami nagyon fényszegény hely sajnos, csak délelőtt süt be a nap, ilyenkor télen, kora tavasszal 10.30-11.00 körül már teljesen eltűnik a nap és egész délután csak sima fény van, napsütés nélkül.
Ezért az ablakba kihelyezett kis növénykék nagyon elhajlanak, próbálnak minél jobban a fény felé fordulni.
Ezen lehet javítani mesterséges fénnyel, tehát valamilyen fényforrást a növények fölé helyezve pótolható, kiegészíthető a természetes napfény. Ezt viszont nem akarom-tudom jelenleg kivitelezni, úgyhogy a természetes fényt próbálom "erősíteni", illetve terelni.
Minden évben az alábbihoz hasonló "tükröt" szoktam készíteni, ezzel a palánták hátulról is kapnak fényt, ami persze nem igaz, csupán a beáramló fényt veri vissza hátulról, így a fény "nem szökik" el be a szobába a növények mögött, hanem rögtön irányt váltva megfordul és hátulról táplálja a hajtásokat.
Ezáltal szépen felfelé, egyenesen növekednek.
Lássuk tehát az én kis egyszerű, nagyon olcsó megoldásomat:
Az egésznek az alapja hagyományos kartonlap, megfelelő
méretűre szabva.
A legfontosabb része viszont ez: hagyományos, háztartási
tekercses alufólia. Annyi a lényeg, hogy én már nem sima,
hajszálvékony, hanem vastagabb, a doboz szerint
"Extra Strong" fantázianevű fóliát használok, ez sokkal
tartósabb, mint a sima, és tovább is bírja, nem szakad
olyan könnyen.
Az első lépés, hogy ráhelyezem a kartonlapra a megfelelő
méretűre vágott fóliadarabot.
Majd tűzőgéppel a szélénél kétoldalt ráerősítem a kartonlapra.
Így néz ki készen.
Így pedig már a helyén, a tálca mögé helyezve.
A kétoldalt látható drót azért kell, hogy segítségével
megfelelő dőlésszögbe lehet állítani a "tükröt".
A palánták különböző fejlettségi szintjének megfelelően
erre szükség is van, későbbi fázisban majd már nem előre,
hanem sokkal inkább hátra fele fog dőlni a tükörlap,
hogy alulról "világítsa" meg a növényeket.
Az első lakója is meg van a tálcának. Látszik, hogy ez
a pohárka és benne a hajtások eddig tükör nélkül
voltak, "szépen" el is hajlottak a fény felé. Pár óra
múlva viszont szépen felegyenesednek majd, legalábbis
reményeim szerint!
A tükörlapokhoz az alábbiakra van tehát szükségünk:
- vastag hullámkarton lap
- erős alufólia lap (reklám helye: ajánlom a Tescos "Extra Strong" fajtát, olcsó és erős)
- tekercsben kapható drót, amivel rögzíteni tudjuk a tálcához a tükörlapot, barkácsboltokban olcsón beszerezhető (az én 50m-es tekercsem 600 Ft-ba került, rengeteg másra is használtam már)
2016. március 11., péntek
Az első út (föld) törő
Megjelent az első versenyző a mezőnyből, aki áttörte a földtakarót.
Na vajon mi volt az? Valamelyik chili mag? Áh, dehogy! A gyerekek által elvetett egyik sáfrányos szeklice!
Ezt a legkisebb gyermekem, Marcell ültette.
FRISSÍTVE: 4 napra rá (16.03.15-én), most így néz már ki a növényke:
A chili magok egyelőre nem mutatnak életjelet, még egyetlen egy sem dugta ki a zöld fejecskéjét a földtakarón.
Idén nagyon kínkeservesen indulnak meg a magok, nagyon hűvös helyen tartottam a poharakat, ahol alig volt 20 C fok, de inkább alatta volt folyamatosan. Most átraktam egy melegebb helyre (~25 C fok), reményeim szerint itt beindul a többi mag is hamarosan.
Na vajon mi volt az? Valamelyik chili mag? Áh, dehogy! A gyerekek által elvetett egyik sáfrányos szeklice!
Ezt a legkisebb gyermekem, Marcell ültette.
FRISSÍTVE: 4 napra rá (16.03.15-én), most így néz már ki a növényke:
A háttérben látható alufólia lap azért kell, hogy nagyjából egységesen kapjon minden irányból fényt. Nagyon hasznos dolog, amikor ablakpárkányon van a növény és csak egy irányból éri fény. Ezzel a trükkel kvázi minden oldalról kap egyforma mennyiségű tényt, mivel visszatükrözi a növény mögött is a fényt. Ezt a módszert fogom alkalmazni majd a paprikáknál is.
Idén nagyon kínkeservesen indulnak meg a magok, nagyon hűvös helyen tartottam a poharakat, ahol alig volt 20 C fok, de inkább alatta volt folyamatosan. Most átraktam egy melegebb helyre (~25 C fok), reményeim szerint itt beindul a többi mag is hamarosan.
2016. március 8., kedd
A legkisebb magvetők
A szombati magvetés után, vasárnap a gyerekek is kivehették a részüket ebből a munkafázisból.
A netről rendelt 100db-os Habanero Orange magjaim mellé küldött az eladó ajándékba Safflower magokat (magyar hangja: sáfrányos szeklice, becenevén: pórsáfrány vagy olajözön).
De erről már megfeledkeztem, úgyhogy mondtam a gyerkőcöknek, hogy "na, ti is elültethettek néhány paprika magot, aztán azokat majd ti gondozzátok!" Erre ők: "de az nem szép, meg csípős, mi virágot szeretnénk!".
Ekkor jutott eszembe, hogy a Habanero magokhoz kaptam egy kis zacskónyi pórsáfrány magot, ami hát nem egy kimondottan szép virág, de még is van virágja (igaz, a paprikának is, de ezt még kevésbé értik meg a gyerekek). Meg gyerekkori emlékeim szerint eléggé tud bökni, szúrni, úgyhogy legalább meg van benne a természetes védelem a gyerekek ellen, tuti nem fogják piszkálni, amikor már kifejlődött.
De erről már megfeledkeztem, úgyhogy mondtam a gyerkőcöknek, hogy "na, ti is elültethettek néhány paprika magot, aztán azokat majd ti gondozzátok!" Erre ők: "de az nem szép, meg csípős, mi virágot szeretnénk!".
Ekkor jutott eszembe, hogy a Habanero magokhoz kaptam egy kis zacskónyi pórsáfrány magot, ami hát nem egy kimondottan szép virág, de még is van virágja (igaz, a paprikának is, de ezt még kevésbé értik meg a gyerekek). Meg gyerekkori emlékeim szerint eléggé tud bökni, szúrni, úgyhogy legalább meg van benne a természetes védelem a gyerekek ellen, tuti nem fogják piszkálni, amikor már kifejlődött.
Az alanyok: Safflower, pórsáfrány
Igen kérem, vacsora utáni pillanatok :)
Ja, és elkészültek az új címke táblácskák a poharakba, most így fest az "ültetvény":
Mondjuk a feliratok pont nem látszanak, de mindegy is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)